A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk

Nem tudom, melyik a nagyobb kibaszás áldás, de hogy a következő gyereknél kihagynám a tegnapi napot, az tuti. A fütyi ugyanis mégsem olyan egyszerű szerkezet, mint ahogy gondolnánk.

Persze a lányoknak később sokkal nehezebb és életen át tartó fejfájását okoz a menstruáció, de legalább arról tudok egysmást, talán segíteni is néhány dologban majd, ha lesz kinek. A fütyi azonban – bármilyen meglepő – ismeretlen terep volt számomra. Sőt, már azon meglepődtünk, mikor még állapotos koromban mondta apósom, hogy a kuki ugyan miniatűr, de a zacsik óriásiak lesznek. Aztán nem is lett az a fütyi olyan kicsi, mi azt is óriásinak látjuk. Ami ismerettel rendelkeztünk, hogy azt húzogatni kell vagy mi. Mint ahogy az interneten számos oldalon olvasható, ez az ismeretünk is téves.

Bár megoszlanak a vélemények és a trendek, alapvetően abban mindenki megegyezik, hogy a fityma letapad. Azaz eleve így születik a lurkó “vagyis hogy a fityma bőre és a makk összetapad” és azt nem is szabad piszkálni. Aztán jönnek a különböző nézőpontok, némelyek még maguknak is ellentmondanak. A haziorvosblog.hu szerint

A fiúcsecsemők 80 százalékának 6 hónapos korig nem húzható vissza a fityma, egy éves korú fiacskáknak már csak 20 százalékánál van letapadás.

Két éves korig nem kell foglalkozni vele, magától megoldódhat. A napi tisztálkodáshoz természetesen amennyit enged, óvatosan vissza lehet húzni, de sem húzoGATni, sem rángatni nem kell. Ha nagyon húzgálod és bereped, akkor  a heg miatt valódi szűkület fog kialakulni.

2-3 éves korban, kisebb fokú letapadások szteroidtartalmú kenőcsökkel megszüntethetők.  Ezt orvosnak kell javasolnia az adott helyzetet felmérve, és a kenőcs maga is receptköteles.

Természetesen később a tisztántartáshoz hozzátartozik, hogy fürdéskor a már könnyen és teljesen visszahúzható fityma alatt bújó makkot is alaposan megmossuk.

A gyermeksebeszdoktor.hu oldalon ezt olvashatjuk:

A normál „érési” folyamat eredményeként a gyerekek nagy részének 6-10 éves korára válik teljesen hátrahúzhatóvá a fitymája. (Természetesen a folyamat sokkal hamarabb elkezdődik, és részlegesen már jóval korábban is hátrahúzható a fityma bőre).

Akkor miért és mikor is avatkozzunk be ebbe a természetes folyamatba? Az előzőek alapján, ha a gyermeknek gyulladásos panasza nem volt, szűkület nincs, sürgető hátrahúzás nem szükséges. Azonban a szülőket és a közösségbe menő gyermeket is zavarhatja az, ha a többi gyerek „más”, már legalábbis ami a fitymát illeti. Az sem mellékes, hogy idővel szükségessé válik a makk tisztántartása, az összegyűlt, kellemetlen szagú váladék kimosása is. Ezek alapján véleményem szerint, 5-6 éves kornál nem hamarabb, amikor a gyermekek nagy részénél már részlegesen megtörtént a letapadás természetes oldódása, a pelenkát már elhagyták, és az intellektusuk is elég fejlett, higiénia szempontjából célszerű pontot tenni az ügy végére, és a gyermeket megtanítani a hímvessző tisztán tartására.

Azt persze egyértelműen nem teszik hozzá, hogy ha 5-6 éves korára sem oldódik a helyzet, akkor valószínűleg fitymaszűkületről van szó, ami gázabb. Tehát valahogy mégiscsak kibaszunk a gyermekkel, pedig nem is hangzik rosszul a “bízzuk a természetre” hozzáállás. Ugyanakkor:

A fityma és a makk hámja váladékot, az úgynevezett smegmát termeli, mely szűkület esetén nehezen tud kiürülni.

Ezért kell alaposan megmosni a fitymát hátrahúzva, tehát eszerint az elmélet szerint 5-6 évig szarunk erre a dologra, vagyis bízunk benne, hogy a letapadt fityma ellenére is tisztul a fütyi. Nem igazán értem…

Aztán a méltán hiteles dívány oldalán is olvashatunk a témáról.

Az orvosok szerint egyéves kor körül kell elkezdeni finoman húzogatva a bőrt az esti tisztálkodáskor, de csak addig szabad hátrahúzni, amíg erőltetés nélkül megy, és úgy kell leöblíteni. Csecsemők és kisgyerekek esetében nem kell alaposan megmosni a fitymát, elég a tiszta vizes öblítés. Az előbőr, azaz a fityma erőteljes húzogatása TILOS…

Miért kell kezelni?

Elsősorban azért, mert később jellemzően csak jóval nagyobb fájdalom és trauma árán lehet ezt az egyébiránt egyszerű problémát elintézni. Nem mellékesek persze az egészségügyi hatások, hiszen a letapadt vagy szűkült előbőr alatt nem megoldható az alapos tisztálkodás, és alatta felhalmozódhat a fityma és a makk között termelődő faggyúszerű anyag. Ennek begyulladása rendkívül fájdalmas lehet a kisgyereknek (de még felnőttkorban is az). De még ha nem is gyullad be, amennyiben a bőr sokáig nem lesz visszahúzva, a már nagyobb gyereket érheti saját magával szemben kellemetlen élmény – és ha minden jól megy, nem éppen az első szexuális próbálkozás alatt szakad fel a letapadás.

Gyuri főorvos szerint nem igaz tehát, hogy elég csak kivárni, amíg magától felszabad a letapadt fitymabőr.

Érdekes módon a mi gyerekorvosunk, akiben 1000 %-ig megbízom, vagy dívány rajongó, esetleg Gyuri főorvos haverja, vagy mégiscsak ez a hozzáállás a legelőnyösebb a gyermek számára. Mindenesetre nekünk azt mondta, hogy a 15 hónapos oltáskor megoldja a dolgot, de ő 2 éves kora után már nem fog hozzányúlni. Ok.

A beavatkozás megtörtént tegnap, és nem is volt vészes a letapadás, igaz, mi azt az utasítást kaptuk korábban, hogy fürdéskor nyugodtan “rángassuk”, de csak amíg magától megy. Arra már nem emlékszem hány hónapos korától kezdve csináljuk, de tutira 6 hónapos kora előtt kezdtük. Most teljesen visszahúzható, és nagy meglepetésemre az esti tortúra is simán zajlott, azaz a pár napig tartó utókezelést (hátrahúz – tök könnyen megy nyilván -, beken, visszahúz) is jól viseli a pocok.

Széljegyzet: arra mindenképpen jó volt az elmúlt év mindennapos fütyihúzogatása, hogy rájöttünk, a kuki feláll. Na persze, ezt mindenki tudja, de ki gondolná, hogy ez az alapvető reflex már csecsemőnél is működik. Nekem mindig nehezebb volt megfogni, és helyesen elvégezni a feladatot, mint apukának, így előfordult, hogy többször odanyúltam. Természetesen a páciens ellenkezik is néha, ezzel is nehezítve a pályát. Hamar feltűnt, hogy a többszöri érintésre merevebb és nagyobb lett a kis óriásfütyi 😀 Ezek után persze már könnyebb dolgom volt, szóval gyanítom a természet ez esetben sem véletlenül működik így. Nekünk ez egy érdekes tapasztalat volt, legalábbis sosem gondoltam bele ilyenekbe.

Tehát a beavatkozás. Először is majdnem elmaradt, mert azt korábban elfelejtették mondani, hogy a betadine-t és a lidocain meg a tetran-hydrocortison kenőcsöt nekem kell megvennem gyógyszertárban (gondolom ez kis hazánk sajátossága, bár az utókezeléshez úgyis kellenek a kencék, a betadine meg sosem árthat, mától füllyukasztást vállalok, esetleg kisebb műtétetek elvégzek). Nem nagyon láttam, mit csinált a doktornő, de pár perc volt az egész. Majd megjegyezte, hogy nagyon jó, nem is vérzett. Jó, oké. Mire kimentünk a váróba, már nem volt semmi baj, egy speci oldotta a hangulatot és indulhattunk haza. A türelem azonban elfogyott, így hazaérve egyből kellett egy kis összebújás, miközben a kis “beteg” el is aludt. Semmi baj, majd ebédel, ha felkel. Mondjuk azt nem gondoltam, hogy ez fél óra múlva lesz, pedig lett. És ekkor kezdődött a rémálom. Ordított, mint a sakál, gondoltam magamra fektetem, és visszaalszik, de nem. Zombimódba kapcsolt és csak feküdt, nézte a plafont. Gyanítom nyitott szemmel aludt, de legalábbis pihent. Aztán mire úgy érezte, elindulna, mert végülis nincs rossz kedve, akkor richtig pisilt egyet. Mondta a doktornő, hogy pár napig fájni fog neki, amikor pisil. Na de látni, ahogy rugdalózik, rángatja a lábát, és sír, mint az állat, szörnyű volt. Még magamhoz sem tudtam ölelni rendesen, mert a fenekét tolta el tőlem, miközben a kezével próbált minél inkább belémkapaszkodni. Mikor megnyugodott, kezdtük elölről a zombiskodást.

Amióta gyerekem van, teljesen egyértelművé vált, hogy igenis lehetséges, hogy egyazon időben, két test tölti be ugyanazon teret.

Ez így ment pár óráig, és persze mire apa is hazaért, már teljes volt a jókedv, néha volt egy kis nyügi vagy pisiléskor egy kis sírás. Este pedig a kádba pisiléskor már semmi extra reakció. Éjjel csak egyszer sírt fel, de visszaaludt magától, aztán végigaludta az éjszakát, úgyhogy nagyon elégedettek vagyunk a kis hőssel.

Ma reggel megint kezdett visszabújni a seggembe, alig tudtam felöltözni, pedig határozott tervem volt elvinni a bölcsibe, hiszen ott mégis jobban le tudják kötni. Végül sikerült is eljutni és ma először elköszönve tudtuk otthagyni, majdnem még mosolygott is az óvónéni kezében, de semmiképpen sem akart visszajönni hozzám, inkább a játszószobába vágyott már, úgyhogy nyugodt szívvel jöttünk el.

Kontroll holnap délután lesz, remélem, minden rendben lesz majd. Egyébként nem szeretném ezt még egyszer végigcsinálni, pedig egészen jól haladunk, stramm a kölyök és visszanézve majd biztosan azt mondjuk, nem is volt vészes. Annak örülök, hogy elvileg túl vagyunk rajta, és bízom benne, hogy később se lesz probléma, hiszen odafigyelünk rá. Ja és még egy észrevétel: óriás kukihoz óriás makk dukál 😛 Hökkenet!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük