Mindenki, akinek már született gyermeke, tisztában van vele, hogy a pici első pár hónapjában a szülők egyetlen dolgot biztosan nélkülözni fognak, és az az alvás. Amit senki nem tesz hozzá, hogy az anya számára ez a fogalom már jóval korábban megszűnik.
Valójában azzal is tisztában kell lenni, hogy nem minden baba ordít folyamatosan, csakhogy kikergesse a világból szüleit, és vannak olyan csecsemők, akik nemcsak az éjszakát alusszák végig nyugodtan, hanem nappal sem randalíroznak. Így nem feltétlenül kell arra számítanunk, hogy soha többé nem fogjuk tudni lehunyni a szemünket azután, hogy kisbabánk kibújik a méhből, hogy örök aggodalomra kárhoztasson bennünket.
Az sem mindegy, hogy anyuka mennyire veszi magára a világ és a csecsemő minden nyűgét-baját. Nem kell ugyanis állandóan anyukának etetnie azt a kölköt, hiszen van már mellszívó berendezés, cumisüveg és jó esetben egy apuka is a babaholmik között, aki ugyanúgy képes ellátni gyermekét anyatejjel, mint a kedves édesanya. Így alkalomadtán az egész napos babázás, háztartás verzetés és egyéb teendők után – ha nem egy egész éjszaka alvó babánk van – néha anyu is pihenhet egy keveset, senki nem tiltja meg. Ja, hogy a baba cicit akar? És? Nem ő alakítja a rendszert, ő csak javaslatot tehet. Jelzi, ha éhes, de hogy ciciből vagy cumiból fogja megkapni a mannát, igenis rajtunk és dobhártyánkon, valamint kitartásunkon múlik. Ha ezekkel rendelkezünk, rendszert tudunk kialakítani, amit a baba hamar elfogad, miután azt tapasztalja, hogy nincs más lehetősége. Így mindenki jól járhat, csak tartani kell magunkat saját szabályainkhoz, ami tudom, nem könnyű, de szükségszerű!
Azt gondolom tehát, hogy vannak olyan módszerek, melyeket alkalmazva egy átlag gyereknél kivitelezhető egy-egy jó alvás.
Amiről azonban soha senki nem beszél, az az időszak, amikor anyukának még fogalma sincs minderről, mert alig pár hetes terhes, és senki nem mondta neki, hogy ez az az időszak, amitől kezdve megszűnik az alvás! Mindig a picire fogjuk, hogy fáradtak vagyunk, mert egész éjjel bömbölt, holott már megszületése előtt jelentkeznek olyan akadályok, melyek a kiadós alvás útjában állnak. Részemről a terhesség – melynek 8.hetében járok épp – a lehető legjobban alakul: a kezdeti hasgörcs elmúlt, nincs hányingerem, émelygés, így aztán nagyon könnyedén viselem az első időszakot. Ami „tünet” jelentkezik, az a mellfeszülés, szédülés – az alacsony vérnyomásom miatt – és az állandó pisilési inger. Amiről azt gondolná az ember, hogy elviselhető. Az is. Csak éppen aludni nem tudok! Hason nem alhatok, mert szétnyomom a melleimet és megőrülök a fájdalomtól. Ennek tompítására egyébként egy kisebb méretű díszpárnát használok, mely nagyon puha. Amikor hasra fordulok, begyűröm a mellem alá, így jóval puhább felületen nyomom őket és elviselhetőbb a kényelmetlenség. Persze, ahogy forgolódok, nyilván a párna kiesik, elcsúszik, eltűnik, úgyhogy nem éppen tartós megoldás. De amikor éppen nem fáj úgy a mellem, akkor tuti biztos, hogy kb. 10-szer ki kell mennem pisilni. Főleg mivel tényleg próbálok minél több folyadékot magamba önteni, kevés sikerrel, de annál több pisiléssel.
Természetesen, kezdő anyukaként vannak aggodalmaim, félelmeim is, így elég sokat jár az agyam, ami szintén nem a legjobb altató, úgyhogy ha egyszer megébredek hajnaltájt, úgy két órával az ébresztő előtt, holt sicher, hogy nem alszok vissza és csak rágódóm mindenen. Néha ez egyfajta pozitív izgalom, ami nem rossz, de aludni ugyanúgy nem tudok.
Persze mindezek soha nem múlnak el a terhesség során, mert a hason fekve alvásnak a pocak fog gátat szabni, a pisilés egyre rosszabb lesz, mikor már valóban nyomja a hólyagot a gyermek, és persze az aggodalom sem múlik el soha már, amíg csak élsz. Így, ha ezen tényezők akadályoznak egy kiadós alvásban, akkor talán itt az ideje búcsút mondani neki.
Összefoglalva tehát azt kell mondjam kedves leendő kismamák, hogy az élet nem attól változik meg, hogy megszületik az a kis szutyok az ultrahang fotóról és egy élő, visító kisdisznó tesz szó szerint tönkre életed végéig, aminek te még örülsz is, hanem attól a pillanattól kezdve, hogy a kisdisznó nagydisznó apukája, aki már ezelőtt is tönkretette az életedet, és te még örültél is neki, beléd helyezte magját és még élvezte is. A legszebb az egészben persze az, hogy mindezt úgy fogod fel, hogy egy döbbenetes csodában van részed és ezért minden szörnyűség elviselhetővé, sőt,apró kellemetlenséggé válik. Mert hát mégis milyen apró szögecske az életben, hogy hónapokig nem tudsz jót aludni ahhoz, hogy egy élet fejlődik a testedben? Miért is zavarna, hogy 10 percenként mész WC-re, ha magadban mosolyogsz és kedvesen arra gondolsz „Bazd meg Töhötöm, hát az előbb ültem le a WC-ről visszatérve, miért szórakozol velem?” Aki pedig nem tud ezeken felülkerekedni és nem látja a szépet és a csodát az egészben, az valószínűleg nem szeretne szülő lenni. Mindenki más pedig jól aludja ki magát, mielőtt belevág!