Van, aki régóta vár, hogy ez megtörténjen, másoknak véres kard a pozitív teszt. Az én esetemben mindenféleképpen örömhír volt, amikor 4 napja úgy döntöttem, hogy csinálok egy tesztet és két csík is kirajzolódott.
Lassan 7 éve vagyok együtt párommal, aki több mint egy éve a férjem és bizony többször beszélgettünk már gyerekről. Vannak előttünk járó ismerősök jó és rossz tapasztalatokkal, de az úgyis legbelül dől el, hogy mikor mit szeretnénk. A férjem fiatalabb és sok mindenben bátortalanabb nálam – sok esetben ezt józanabb gondolkodásnak hívjuk -, így számára nehezebb elfogadni, hogy én azért már belátható időn belül szeretném azt a gyereket. Ugyanakkor bennem is felmerülnek gondolatok és jövőképek, amikor éppen üvölt az a gyerek és már nem tudsz mit csinálni, miközben hullafáradt vagy, hogy azért ez nemcsak móka és kacagás. Félni azonban természetes, és kell is, viszont sok esetben utólag jön rá az ember, hogy kár volt előre parázni. A para férjem amúgy is alapvető tulajdonsága, tudtam, hogy egy gyerek olyan horderejű dolog, ami számára nagyon sok fejtörést jelent, hogy mit hogyan mikor csináljunk a legoptimálisabban. Viszont azt is tudtam, hogy amint beüt a helyzet, már a tervezés és az örömteli pillanatokra való felkészülés veszi át a félelem helyét. És ahogy az lenni szokott, igazam lett.
A teszt megvásárlása akkor vált időszerűvé, amikor már 4 napja késett a menstruációm, ami még bele is fért volna, viszont a mellfeszülésen és egyszer-egyszer belém nyilalló görcsön kívül semmi egyéb szokásos tünet nem jelentkezett. A mosolyt, amit a két csík megjelenése a teszten váltott ki, nem nagyon lehetett letörölni, viszont ilyenkor jön az, hogy az ember elbizonytalanodik. „Valóban a két csík a terhes? Most akkor ez tényleg az? Azért próbáljuk meg meg reggeli pisivel is, az a tutibb!” És természetesen küldjük el egy ismerősnek – aki már szült – a fotóját, hogy megerősítsen bennünket! Az érzés két teszt után sem múlik el, elkezdünk aggódni az öröm mellett, hiszen mindjárt találunk mindenféle kalkulátort, ami megmondja, hogy csupán pár hetes a terhesség, maga a magzat meg még annyi sem. Így aztán félünk, hogy bármi baj történhet, nem is biztos az a terhesség annyira, és azonnal látni akarunk egy orvost, aki megerősít bennünket, hogy igenis, ez egy terhesség, gratulálunk!
Aminek persze sok értelme nincs, mivel állítólag megérdeklődi, hogy mikor volt az utolsó menzesz első napja, amire mond egy időt, hogy akkor 4-5-6 hetes vagy, és valóban a pozitív terhesség teszt nem szokott hazudni. Ezután azonban két hét múlva szükség lesz ultrahang vizsgálatra. Mindezek fényében úgy döntöttem, hogy nem titulálom magam sürgős esetnek a nőgyógyász asszisztense számára a telefonban csak hogy előbbi időponthoz jussak, viszont egy újabb terhességi tesztnek nem bírtam ellenállni. Csak hogy lássam, hogy nem káprázott a szemem.
Amit jelenleg a testemben tapasztalok, az a nagy semmi. Olvastam jó pár dolgot, hogy mit kellene, pl. a szokásos émelygés, feszülő mellek, fáradékonyság, de ez utóbbi munkahelyi ártalom alapból, hányingerem azonban nincs. Nem is szeretném, köszönöm. Úgyhogy gond nincs, le is kopogom, viszont emiatt van az az érzésem, hogy állandó megerősítés kell a tényről. És persze izgulok. Egyrészt, mert ez már a valóság, nemcsak valami képzelgés, másrészt az ember egyből beleéli magát és tervez. Nagyon nem kapattam el magam, megnéztem pár alapvető dolgot, hogy mennyibe kerül, milyen kapható, de hamar meguntam, mert még messze van, mire bármit be kell majd szerezni. Hogy mit ehetek, ihatok, csinálhatok kérdés szintén korai, és annyi mindent írnak mindenhol, hogy inkább megbízom a kiválasztott nőgyógyász tanácsaiban. Ettől még persze nem nagyon tudok másra koncentrálni, talán még a kinek mikor mennyit lehet elmondani az, ami kisebb fejtörést okoz. De hamarosan ezen is túl leszünk és máris egy problémával kevesebb.