Amikor az ember másodszor-harmadszor megy a doktor nénihez/bácsihoz, kb. 11-12 hetes terhes, úgyhogy eljön az ideje a Down-kór szűrésnek. Persze jó sok mindent megvizsgálnak az emberen, mikor annak eljön az ideje, de ez talán a legsúlyosabb szó, amivel egy kismamát riogatni lehet.
Második látogatásom során már a dokinál voltak az első vérvétel eredményei, mely szerint minden értékem tökéletes, amin persze nem lepődök meg, és a toxoplazmózis nevű csúnya, cicakakitól – és persze sokkal nagyobb eséllyel nyers vagy nem jól hőkezelt husitól – beszerezhető fertőzésen már túl vagyok. Hurrá! Ez volt a legfontosabb számomra, hogy tudjam, teljesen védett vagyok ellene, mivel bennem kárt nem tesz a fertőzés, a babára annál veszélyesebb. És hát szó mi szó, nagyon szeretem a cicákat, bár a kakijukat kevésbé, de a fasírtot – még nyers állapotában is – annál inkább. Úgyhogy öröm a köbön. Az kevésbé volt örömteli, hogy nem működött az ultrahang gépe a doktor néninek, így amire annyira vártam, hogy újra hallhassam a szívdobogását a csöppnek, elmaradt. De semmi baj, kapok egy beutalót a nyaki redő ultrahangra, mely a Down-kór szűrés része.
Ezen az ultrahangon már egy egészen hóember forma látszott kirajzolódni, egy kerek szutyok volt a fej, másik kerek szutyok a test és volt még 4 kisebb kerek szutyok, amivel össze-vissza kalimpált a drága. A szűrés másik fele a vérvétel, amit jól el is szúrtam. Nem tudtam, hogy erre nem kell éhgyomorra menni, ezért először ezt akartam letudni, hogy gyorsan reggelizhessek. A nagy izgalomban inni sem ittam semmit, így nem elég, hogy először elküldtek az ultrahangra, mert azzal kell kezdeni, de a vér is alig akart bugyogni belőlem. Azért meglett, és a vérvételes néni nagyon aranyos volt, egyből levágta, hogy mi volt a trükköm és szólt az ultrahangosoknak, hogy hívjanak be egyből. Úgy is lett. Persze Töhötöm nem nagyon akart arra fordulni, amerre kellett volna, úgyhogy nagyon büszke vagyok rá, már most van tartása és richtig nem azt csinálja, amit kell.
A szűrés második fele egy újabb vérvétel lesz és utána lesz eredmény, de a pozitív hozzáállásnak köszönhetően, mely egész terhességemet jellemzi, és persze mivel mi dulván kemények vagyunk Töhivel, nem aggódom.
Amit érdemes tudni a vizsgálatról, hogy a nőgyógyász rendeléseit leszámítva ez az első nagyobb kiadás, mivel az integrált vizsgálat, mely a legnagyobb százalékban szűri ki a betegséget, 30.000 Ft. Pontosabban 29, de azért én ügyesen kitöltöttem a csekket 30-ról. A vérvételes néni elpanaszolta, hogy ők ebből vajmi keveset kapnak, én meg felejtsem is el, hogy az 1000 Ft többletet visszautalják. Üsse kő, lesz még ez a gyerek többe is, nem ez az ezres fog hiányozni, asszem. Na de a lényeg, hogy már itt kezdődik a „gyerek minden pénzt megér” című előadás, mert bár van jóval olcsóbb szűrés is, az ember fia/lánya mégiscsak a maximumot akarja, kerül, amibe kerül. Abba most inkább nem gondolok bele, mi van, ha nem teheti meg az ember, hogy így álljon hozzá…
A vérvételkor pár dolgot még kérdezett a néni, majd elrakhattam az ultrahangos papírt, amin többek között ilyenek szerepelnek, hogy „Az uterus üregében egy élő magzat látható”, amit abszolút pozitívnak értékelek. Akárcsak a „ritmusos szívműködés”-t, akár az enyém, akár a gyermeké. Az „Épnek imponáló testkontúrok”-okat szintén bóknak vettem, bár nem bírok értelmet látni a mondatba. De amin nem tudok túllépni, az a mondat, melyet a 12 hét 5 napos korú ultrahang papíron szintén írtak: „A biometriai adatok 13 hetes 4 napos terhességnek felelnek meg.” Na nem akarok átcsapni hisztiző picsába ettől az egy mondattól, de az aprócska testem eléggé beparázott, hogy ha már most nagyobb a gyermek, akkor mi lesz később? Persze, jó az nekem, ha nagyobbacska és tudom, ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, de azért na! Mondjuk büszke is vagyok Töhire, hogy ilyen ügyesen nődögél, mert akkor biztosan jókat eszünk szerinte is, nemcsak én élvezem 🙂 Aztán, hogy most mindez mit is jelent igazából, és hogy mi várható még, azt a védőnéni fogja elmondani, ha szerencsénk van, és kifogunk egy igazán tündéri fajtát.