És mi lesz a macskákkal? Megtartjátok őket?

Miután a szokásos “Hányadik hétben jársz?”, “Fiú lesz vagy lány, egyáltalán mit szeretnétek?”, stb kérdéseket megválaszolom, jön az “És a macskákkal mi lesz? Megtartjátok őket?” kérdés, amire szívem szerint azt válaszolnám: Nem, kitesszük őket egy kartondobozba a ház elé. Elvégre ezért fogadtuk be őket – egyet menhelyről, kettőt pedig az utcáról szedtünk össze. Kezdetnek inkább elmondom a véleményemet egy-két, fórumon talált eléggé tetszetős hozzászólásban:

“nekem ugyan kutyám van,de rosszul vagyok attól a kérdéstől, hogy “hova teszed a kutyát ha megszületik a pici?” ilyet csak azok kérdeznek akinek nincs háziállata. nekem a kutya a gyerekszobán kívül ugyan úgy fog élni a lakásban mint eddig.
barátnőm terhesen végig a macskával aludt, van egy egészséges kisfia azóta és bár a cica nem megy a kiságy közelébe, minden a régi.
a cicások, kutyások egyébként is többet takarítanak.
nem lesz semmi gond.
boldog babavárást.
21 hetes kutyás kismama”

 

“Nem tudom mennyire lesz az en valaszom a segitsegedre mivel en csaladi hazban nottem fel de mindig volt cicank amikor megszulettem akkor is es amikor az ocsem megszuletett akkor is. Ivartalanitott, feregtelenitett cicusok voltak, szerettek bent es kint lenni egyarant. Mikor megszulettem anyu meselte, hogy a szobamba nem johettek be meg az ocsem szobajaban se de azon kivul semmi sem valtozott. Sok olyan fenykepem van ahol allok a jarokaban az eloszobaba a cicus meg ott ul mellettem vagy a kertben van az ocsem egy pleden es nem messze tolle alszik a cica. Persze sosem voltunk felugyelet nelkul hagyva es amikor mar nagyobbak voltunk akkor megsimogathattuk a cicusokat utanna meg kezmosas. Nekunk semmi bajunk nem lett. Veluk nottunk fel azota sajnos mar nincsenek velunk (30 vagyok) de van helyettuk masik ketto. 🙂 Persze ebbe az is benne van, hogy 30 evvel ezelott a kismamak meg nem voltak ennyire halara remisztve mindennel. Meg szerencsere mert ki tudja akkor talan anyu is bepanikolt volna annak idejen es nem lettek volna cicusok amit nagyon bantam volna mert en is es ocsem is imadtuk oket gyerekkent es most is.”

 

“Egyébként orvosilag igazolták, hogy ahol háziállat van, ott kisebb az esélye a babáknál az allergia kialakulásának.”

 

“Sziasztok Macskatartók! nekünk egy 1 éves tisztán, csak lakásban tartott, rendszeresen oltott házi macskánk van. Imádjuk!Mi is vacilláltunk rajta, hogy mi legyen vele. Semmi! Egyszerűen változtattunk egy-két dolgon. Az almot a férjem takarítja, a lakást eddig is rendesen takarítottuk (attól. hogy macskánk van, nem élünk koszban, csak máshogy és sűrűbben kell takarítani, de ezt vállaltuk).
Egyébként azok, akik a toxoplazmától félnek, a nyers húst sem fogják meg? Attól is ugyanúgy lehet kapni, meg a mosatlan zöldség ,gyümölcstől. Nem mindig otthon eszel, honnan tudod, hogy mi, hogyan van megmosva?
Én mindenhol időben szóltam, hogy van cica. Eljött a védőnő, a macska egyszer körbenézte, aztán lefeküdt aludni.Azt mondta, szerinte semmi gond nem lesz, csak a kötelező toxoplazma-szűrésen vegyek részt. Eddig nem volt semmi gond.”

Nem hiszem, hogy azok a kutya/macskatartók nem szólalnak meg, akik intő példával tudnának szolgálni. Viszont nem egy posztot találni a témában, melyek talán minden állattartóban keltenek egy kis reményt, hogy nem kell egyből megválni kedvencünktől, csak mert mindenki rákérdez:

http://www.kismamablog.hu/terhesseg/problemak-a-terhesseg-alatt/toxoplazma

http://www.csaladivilag.hu/cikkek/terhesseg/a-terhessegi-toxoplazmozis/964/

Sokkal nagyobb veszélynek teszik ki az én gyerekemet azok az állattartók, akiknek kijárós a cicája, akiről fogalmuk sincs mit csinál, mit eszik, mit szed össze egész nap és akik esetleg a játszótér homokozójában végzik dolgukat. Ezzel szemben a lakásban tartott cica nálunk eleve ivartalanítva van, tudom, hogy mit eszik, rendszeresen féregtelenítve van, ezáltal sokkal egészségesebbek és nyilván a gyereket sem az alomtálcába fogom tenni. Azt a rengeteg élményt, érzést, ami a közvetlen közelünkben való együttélésből fakad, nem hiszem, hogy meg tudom osztani azokkal, akik soha nem tapasztalják ezt meg. Mint ahogy annak sem látom értelmét, hogy felsoroljam, mennyi mindent tanultam ezektől a kis állatoktól. Ezért soha nem is fogok lemondani róluk, hiszen, akkor a gyermekem sem tapasztalhatná meg ezeket a mindennapi apró csodákat, az állatok iránti tiszteletet és szeretetet.

Persze léteznek olyan szituációk, melyekben ember sérül meg állattal szemben, ezek azonban általában emberi hiba következményei, vagy az állat félelméből, rémületéből adódó elkerülhetetlen helyzetek. Előfordulásuk valószínűsége azonban nagyon csekély, főleg, ha megfelelő nevelést alkalmazunk mind a gyerek, mind az állat tekintetében. Ahogy a cicákat próbálom nevelni, azt merem remélni, hogy nem kerül sor komoly összecsapásra, vagy komolyabb sérüléssel járó játékra a gyerek és a cicák között, főleg mivel a macskák számára a játék a vadászat. Abban is biztos vagyok, hogy jelenleg jól és biztonságban érzik magukat velünk, hiszen kettőnek gyakorlatilag az “anyukái” vagyunk, tekintve hogy pár hetes korukban kerültek hozzánk. Szeretném a fiamat is erre nevelni, hogy úgy bánjon az állatokkal, hogy azok nyugodt körülmények között lehessenek a társaságában. Ugyanakkor szeretném, ha megtanulná azt is, miért van erre szükség, ami valószínűleg egy-két karmolás árán történik majd, de megfelelő körültekintéssel (pl.: oltások a gyermek és az állatok számára egyaránt) nem szenved nagyobb kárt senki, mint amikor elesik majd a bicajjal, vagy megvágja magát a kis bicskájával a bunker megvédésekor az erdőben!

Úgyhogy látok rá esélyt, hogy létezik megoldás a háziállat tartása melletti gyereknevelésre, csak nem szabad elfelejtenünk, mit vállaltunk és nem szabad visszakoznunk, csak mert változik a helyzet. Amiről viszont érdemes lemondani egy időre az pl. a feta és a camambert sajt, valamint ne nagyon kóstoljuk a nyers húst mondjuk fasírtkészítéskor, illetve ne tatárbifsztek legyen a napi menü egyik biztos pontja. A mosatlan ételekre sokkal nagyobb gondot fordítsunk, mint eddig és természetesen a szűrővizsgálatról se feledkezzünk meg! Mindenképpen tájékoztassuk mindenről a nőgyógyászt, illetve a védőnőt, hogy a megfelelő tanácsokat és ellátást kapjuk. Figyeljünk a valós veszélyekre, amik a kismamát, később pedig a babát érhetik és ne fosszuk meg magunkat, vagy a gyermekünket olyan örömöktől, melyek csak közel annyi, vagy még kevesebb veszéllyel járnak, mint bármi más az életben! És ami a legfontosabb, tanítsuk meg neki, hogy megfelelő tájékozottság és ismeret, tapasztalat nélkül ne kérdezzen ostobaságokat, vagy legalább körültekintően fogalmazza meg a kérdését, felvetését.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük