Ma már divat mindenféle fotózást csinálni, profi fotóssal, beállított „természetes” képekkel nemcsak esküvő témában. Az első döbbenetem a jegyespár fotózás volt, mármint hogy ilyen is létezik, amin semmi flanc nincs, egyszerűen a jegyespár felkér egy fotóst, aki lő pár jó képet a szerelmükről a réten piknikezve, természetesen teljesen „egyedi” stílusban. Nem is mondom, hogy ha valaha akartam volna ilyet, vagy egyáltalán tudtam volna, hogy van ilyen, biztos valami sokkal életszerűbb képeket akartam volna, mondjuk a kapkodós öltözködős reggeleinkről, vagy az esti sorozatnézős bambulásainkról, esetleg a cicákkal fetrengésről, mert ez a közös életünk, nem pedig a réten virágszedés és futkározás, miközben szerelmes pillantásokat lövellünk egymás irányába.
A kismama fotózás azonban nem tűnt rossz ötletnek, mert hát mégiscsak meg kell mutatni a világnak, hogy az eddigi jegyességes boldogság, majd az esküvős boldogság után nem is gondolná az ember, hogy még nagyobb boldogság van. A kölök. Még nincs kint, és bár úgyis folyamatosan posztoljuk az életünket a közösségi oldalakra, azért készíttessünk pár igazán jó képet, ami egyből mehet a villámhálóra és nemcsak instagrammal van megfilterezve. Alapvetően azt gondolom a mindenhova feltöltött képekről, hogy ha már megosztom az életem egy adott pillanatát, mert az boldogságos, szomorú, vicces, giccses, akármilyen, akkor azt azért teszem, mert boldogságos, szomorú, vicces, giccses, akármilyen. Ha kiteszek egy fotót, nem az a célom, hogy tökéletesen álljon rajtam a ruha, smink, bármi, hanem, hogy azt lássák a barátaim, ismerőseim, ami akkor történt velem, ahogy akkor éreztem magam. És ezt gondoltam a kismama fotózásról is, hogy nem a mindennapi sablont akarom megcsinálni vele, ha már szeretnék ilyet. Mert számomra nem az a lényeg, hogy egy műteremben készüljön rólam pár kép, amin szeretem a kisbabámat. Persze, hogy szeretem, de egy csomó mást is csinálok közben. Például jól érzem magam tőle, mert boldoggá tesz. Már most büszke vagyok a pici fiamra, pedig még csak annyit csinál, hogy szétrúgja a belem napi 20 órában. Ugyanakkor miközben kismama vagyok, egy pillanatra sem szűntem meg nőnek lenni, mert ez is lényem egyik legfontosabb része, hiszen ezáltal kerültem állapotos állapotba. Nőnek lenni pedig szexi dolog, ami nem múlik el a terhességgel. Sőt! Esetemben a terhesség előtti kényelmetlen súlyfölöslegemre (úszógumimra) nőtt Töhötöm, olyan formát adva ezzel, ami nagyon tetszik nekem. Jó, azért érzem én a kis elefántot is magamban, de mégis tudok szexi és kívánatos is lenni. És ez az, amit én szeretnék megmutatni a képeken, hogy mennyire az élet része a szex, a szexualitás, és annak eredménye, a gyermekvárás. És hogy ez milyen gyönyörű és mégis hétköznapi.
Azt gondolom, hogy a képeimen látható, hogy mennyire gyönyörű lehet egy mindennapi édesanya, aki sosem volt modell, és mennyire ízlésesen erotikus képek készülhetnek a pocakkal. Én legalábbis így látom magam a fotókon és rettentően büszke vagyok rájuk. Ezek a képek is beállított, stúdióban készített fotók, így számít a stúdió felszerelése, a megvilágítás és nem utolsó sorban a profi fotós, na meg a retus, de a csoda a kismamában van, belőle árad a szépség, és a fotós ezt közvetíti a megragadott pillanatokban, pózokban. Természetesen az is rettentő sokat jelentett, hogy a fotós az első pillanattól kezdve tudta, értette, mit szeretnék kihozni magamból az ő segítségével. Sajnos a legrosszabb rész, azaz a várakozás az összes képre még hátravan, de az eddigi eredmények magukért beszélnek és elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk.
Azt ugyan nagyon sajnálom, hogy akivel elsőre szerettem volna ezeket a képeket megcsinálni, nem jutott lehetőséghez, de a köztünk lévő távolság és az idő valamint egyéb hozzávalók hiánya jelenleg megoldhatatlanná tette a helyzetet. Bízom benne, hogy a jövőben lesz még olyan alkalom (nem is egy), ami az ő masinájára vár, hogy megörökítse.
A képek végül elkészültek és csodálatosak lettek, jóval többet kihoztak belőlük, mint amit álmodni mertem volna.
Aki úgy gondolja, hogy túl merész vagy éppen hivalkodó dolog ilyen képeket készíttetni ebben a szent és áldott állapotban, az gondoljon nyugodtan azokra a pózokra, amikben ez az állapot előidézhető. Aztán nézzen magába, és fogadja el, hogy a méhecske beporozza a virágot, Szűz Mária pedig már nagyon régen nincs velünk, hogy követ dobáljon ránk 🙂
A képeket a Cityfruit Fotóstúdió készítette, smink: Ági Tóth, haj: Laura Koczó (és persze örök hála annak a személynek, aki az egészet megszervezte nekem :* )