Végül ez is elérkezett, Töhi úgy gondolta, megkönyörül rajtam, és nem kell tovább cipelnem, mármint a hasamban. Inkább kibújik, hogy hangvezérléssel tudjon irányítani a továbbiakban, mert az mégiscsak izgalmasabb lesz.
08.08-án pénteken éjjel 11 körül térhettem nyugovóra, de sehogy nem volt kényelmes feküdni, majd hajnali fél 3 körül éreztem menstruációs görcshöz hasonló fájdalmat, melyet elkezdtünk mérni és meglepő módon máris 5-8 percenként jelentkezett. Fél 5-kor felhívtuk a szülésznőt, aki meginvitált bennünket egy laza szülésre a Dél-Pesti kórházba, ahol nagyon hamar eljutottunk ahhoz a részhez, melynek részletei az alábbi linken érhetőek el: http://baba.rook.hu/?p=166 (jelszó: cukibobo)
10:52-kor pedig megszületett Márk Noel, felsírt, a hasamra dobták, azt sem tudtam, mi a stájsz, aztán lefürdették, majd apuka kezébe dobták, aki ekkor már valahogy odakerült mellém. Itt meg kell jegyezni, hogy az utolsó pillanatig nem tudtuk, mi a jó megoldás: ha bent van és nem marad le az élményről, viszont izgul, aggódik, nem tudja, mit miért kell csinálni, és engem is frusztrál, vagy ha kint várakozik, és nem tudja, éppen mi van, de esetleg megbánja majd, hogy nem volt bent a nagy pillanatban. Végül úgy alakult, hogy az elején bent volt velem, aztán el kellett mennie anyukámért, addig bárátok hagyták, hogy eltörjem az ujjaikat egy-egy fájás közben, végül, amikor már durvult a helyzet, édesanyám volt a támaszom, míg apuka kint izgult a barátokkal. És számunkra ez így volt tökéletes. Apuka nem bánta meg, hogy a végén nem volt bent, és mind egyetértettünk abban, hogy nekem is jobb segítség volt anyukám. Ő pontosan tudja, hogy mi következik, mit miért kell csinálni, és hogy erőszakkal kell tartani a fejemet, ha én nem is akarom, szóval nem félt úgy hozzám érni, mint ahogy egy aggódó férj tenné.
Azért a tutiba bekerült a kedves apuka is, mert aztán bejött, a kezébe dobták a gyermeket és végigülte mellettem, amíg engem összefoltoztak, ami nagyon nem esett jól, és komolyabb szenvedés tükröződött rajtam, mint ami apuka szemei való lenne.
Ezt követően átbotorkáltam az ágyhoz és én is magamhoz vehettem magzatomat, akit egyből a mellemre rakott a szülésznő, mert ezt így kell, minél előbb kezdjen szopni a drága. Ekkor éreztem először, hogy igazán vége, minden oké, végre lazíthatunk. Ez persze nem volt teljesen igaz, mert egyszercsak hozott a szülésznő egy ágytálat, hogy pisilnek kellene. Gondoltam, az menni fog nekem, hát nem ment, úgyhogy életem első katéterezése is megvolt. Bevallom, rosszabbra számítottam, de még a korábbi nuninyüstölés után sem volt kellemetlen, szinte nem is éreztem. Igaz, nem sokkal előtte jött ki egy óriási buksi, szóval egy csövecske meg se kottyant. Ezek után valóban átadhattuk magunkat valami egészen újnak és izgalmasnak.