Azt hiszem, ilyen jellegű összefoglalót nem találtam sehol, hogy összességében milyen testi változásokra lehet számítani, pedig van egy-kettő, amiről érdemes tudni, már csak a meglepetések elkerülése végett is.
Azt le kell szögeznem, hogy az én terhességem eddig (19. hét) csodálatos. Bár vannak negatív dolgok, összességében ezek annyira apróságok és elviselhetőek, hogy ha most nem írnám le, valószínűleg hamar a feledés homályába vesznének. Természetesen, néhány olvasott és kapott információval kiegészítve csak saját tapasztalatomról tudok írni, így érdemes úgy venni ezeket a „tüneteket”, hogy másnál bármi más előfordulhat pluszban, mínuszban, helyette.
A legelső és számomra egy eléggé örömteli változás, hogy nem menstruálsz. Juhééé! Vége az undorító nehéz napoknak, ami még akkor is gyötrelem, ha nem kínoz olyan görcsökkel, amit csak az ügyeletes orvos tud az áhított injekciós fájdalomcsillapítójával finomítani a bevett 2-3 no-spa és ridol után. Van, aki nem ilyen szerencsés, és változatlanul menstruál terhessége alatt is, de vannak olyanok is, akiknek jóval a gyermek megszületése után se tér vissza akár több mint egy évig se! Bárhogy is, nekem megéri akár csak pár hónap pihenő is. 1 pont a Griffendélnek! 🙂
Mikor már tudod, hogy terhes vagy, mert a teszt azt mutatta és esetleg orvos is megerősített a tudatban, akkor elkezdesz olvasgatni és tudod, hogy a kismama sokat pisil. Ezért folyamatosan wc-re jársz. Én amúgy is, ha megiszok egy pohár vizet, akkor a következő egy órában kb. 10 percenként érzem, hogy összepisilem magam pillanatok alatt. De az emberi agy nagyon trükkös, még erre is rá tud játszani. A legfontosabb, ami amúgy független a terhességtől, hogy semmiképpen sem szabad visszatartani a vizeletet sokáig, így ha menni kell, menni kell. Nincs ebben semmi szégyellni való, egyszerűen ilyen a természet.
Körülbelül 7-8 hetesen pedig már a mellfeszülés is állandó lett, ami azt jelentette, hogy a negatívok már ketten vannak. Akár melltartóban, akár anélkül, akár hozzáérsz, akár nem, ha süt a nap, azért, ha fúj a szél, azért, a lényeg, hogy ez fáj. Nagyon. Mert hát nőnek. És most elmosolyodsz, mert ez klafa. Valaki a terhességem elején azt mondta, hogy most, hogy terhes vagyok, nem pakolhatom ki magam annyira, mint eddig. Na nem mintha köldökig kivágott felsőkben járnék melózni, de van egy-két ruhadarabom, ami elég szexi. Nem is értettem, mire céloz, hiszen most jött el az én időm. Végre igazán telt dekoltázsom van, még jó, hogy mutogatom (természetesen ízléses keretek között)! Egy már tapasztalt barátnőm megnyugtatott, hogy amúgy is teljesen természetesen, ha büszkén szeretnéd tudatni és láttatni mindenkivel, hogy terhes vagy és jól nézel ki, mert ez igazán klafa dolog. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hason alvók az első időkben szenvedni fognak, mert a feszülés annyira fáj, hogy képtelenség rajtuk feküdni. De hát kit érdekel, újabb plusz pont a Griffendélnek, mert a pozitív hozadék bőven felülmúlja a negatívumot.
Körülbelül ugyanebben az időben vettem észre, hogy a fenekem is feszesebb lett, illetve teltebb. Éppen csak a mellemmel arányosan, és szintén pozitív irányba. Nem dagadtam meg, csak valahogy a fogása lett jobb. Ezt nem is magyarázom tovább, itt semmi mellékhatás nincs.
Néha előfordul, hogy a reggeli zsepin látom, hogy vérzett picit az orrom, de erre annyit mondott a doktornő, hogy ha erősebb, vagy nem múlik el, érdemes elmenni fül-orr-gégészhez, de egyébként előfordulhat ilyen a terhesség során. Ez egy fél mínusz pontot ér.
Ami lehetett volna negatív az elejétől kezdve, az nekem totál kimaradt. Sosem voltak sem reggeli, sem máskori rosszullétek, hányások, hányingerek, pedig elég gyakori tünete ez a terhességnek. Itt meg is említeném a székrekedést, amiről azt gondolnád elsőre, hogy természetes, ha van, hiszen, ha mindent kihánysz, akkor mégis mi jönne ki alul? De NEM! Ez teljesen független, székrekedés van és kész. Aztán meg figyelni kell, hogy aranyér ne legyen belőle. Érdemes hashajtó jellegű ételeket fogyasztani, még ha nem is marad meg benned, hátha…Visszatérve a hányásra, nem gyerekjáték, bár miután semmi nem marad meg benned, elkezdesz fogyni, ami bizonyos esetekben baromi jónak tűnik, nem az. Egyrészt a magzatnak tápanyagra van szüksége, és növekednie kell, másrészt komoly következménye is lehet, ha legalább a folyadékveszteséget nem pótolod. Nem nehéz így például kórházban kikötni kiszáradással! Ezek nagyon mínusz pontok, és én örömmel mondhatom, hogy ebből kimaradtam.
Helyette nálam a másik opció jött, ami szintén lehet veszélyes, ugyanis állandó jelleggel éhes voltam. Hozzátartozik a valósághoz, hogy pont a terhességem előtt döntöttem el, hogy minden étkezéskor megpróbálok csak feleannyit enni, mint eddig, mert azzal is jól lakom, és legalább nem addig eszem, amíg rosszul nem leszek. Na nem mintha ez gyakran előfordult volna…nem…szinte soha! De tény, hogy szeretek enni, viszont az is tény, hogy az úszógumi ebben a korban már nem illendő tartozék. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, nem óhajtottam változtatni a bevitt ételmennyiségen, mivel mindenhol mindenki azt tanácsolja, hogy nem szabad elkezdeni zabálni, éppen csak pár száz kalóriával többre lesz majd szüksége a babának. Inkább az általános érvényű többször keveset elv legyen érvényben. Hát ez lett. Reggelire egy szendvics, délelőtt egy gyümölcs – ez volt az első, amit azonnal nekiálltam zabálni, mivel alapvetően kevesebbet eszem az átlagnál -, egy jó kis ebéd, délután egy valami (ez elég változó, lehet desszert, vagy újabb szendvicske, esetleg gyümölcs, ha délelőtt elmaradt volna), és estére már tényleg csak egy valóban könnyű vacsora marad. Tudom, ez így soknak hangzik, de a mennyiségek – mindenki gúnyolódása ellenére – valóban kicsik. És csak így tudom kielégíteni az állandó éhséget, ami kb. 2-3 óránként jelentkezik. Az persze mulatságos a kollégáknak, hogy többször nyitogatom a hűtőt, hogy mit lehetne felfalni, de csak mert valahogy mindig mások kajáját vizslatom. Illetve csak körülnézek ötletek után kutatva. Igaz, egy kolléga egyik nap lement ebédelni és azóta sem jött vissza, de őt sem én faltam fel, esküszöm. Szóval ha tudsz enni és nem hányod ki, akkor egyél ugyanúgy, mint eddig, mértékkel, többször keveset. És jókat. Mármint, amit szeretnél. Lehet, hogy lesz, amit eddig nem szerettél és most falod, vagy fordítva, de nálam ez is csak egyszer fordult elő, hogy amit addig szívesen ropogtattam, az valamiért egy alkalommal nem ízlett. Egyébként próbálom én alakítani a rendszert és tudatosítani Töhötömben, hogy vannak ételek, amiket anya szeret. Nem fog tőlük megválni és kész. Akár tetszik, akár nem. Úgyhogy egyelőre tetszik, teljes összhangban van az ízlésünk. A kívánósság viszont egyelőre nem jelentkezett olyan mértékben, ahogyan az emberek várják. Ugyanazokat eszem, amit eddig, nincsenek külön kívánalmaim, igaz, kevesebbet gondolkodom mindenen, mielőtt leveszem a polcról a boltban. Az egyetlen, ami állandó helyet kapott a mindennapjaimban, az a fagyi. Az kell. Mindig, minden körülmények között, ha eszembe jut. Gyakran jut eszembe. Persze előfordulhat, hogy ebben is csak az agyam ver át, hiszen tudja, hogy ez a terhesség rendje, valamit kívánni kell és kész. Korábban is szerettem a fagyit – a tölcsért még mindig nem -, csak valahogy nem volt ennyire a figyelmem középpontjában. Most ott van. De vigyázni kell vele is, nehogy túl sok legyen! Néha nutellával helyettesítem, tejszínhabbal kiváló desszert vacsi után 😀
És ha már evés, akkor elkerülhetetlen következmény a növekedés, szerencsések esetében főleg has tájékon. Körülbelül úgy a 16. hétig gondoltam, hogy nem látszik, hogy terhes vagyok, csak hogy dagi. Ami nem igaz. De nem csoda, ha az ember nem bízik magában, mert ez olyan átmeneti állapot. Igaz az is, hogy jóval a 12. hét előtt jó ideig kaptam az ívet, hogy eléggé sokat híztam mostanában, meg olyan gömbölyű vagyok, így elég sok szarságot kellett összehordanom, hogy tereljek, amíg nem akartam bejelenteni. Tudom, hogy nincs nő a Földön, aki egyetlen vagy akár többmillió, tényeken alapuló megállapítást elhinne bárkinek is, aki őszintén dicséri, ha önmaga nem érzi úgy, de hölgyeim, ezt lehet látni. Ha eleve nem vagyunk 100 kilók és tényleg mértékkel falunk, akkor bizony másképpen kezdünk el gömbölyödni. És ezt látják mások is, és nem hisznek daginak. És nem is vagyunk azok. Alapvetően mindig azt gondoltam magamról, hogy jól nézek ki, akkor is, amikor nem, de természetesen vannak mélypontok, vagy mások, akik még jobbak és ezt terhesen csak rosszabb megélni. Nincs azonban annál jobb érzés, amikor tudod, látod, hogy egy nálad fiatalabb, egyáltalán nem terhes lány a közeledbe sem ér, mert csodás vagy, terhes vagy=cuki vagy, és sugárzol a boldogságtól.
Persze még most is azt gondolom, hogy nem lenne ekkora hasam, ha nem venne körül méretes zsírréteg, de most már leszarom, mert a formám egyértelműen egy vemhes nőstény leendő anyaoroszlán formáját vette fel (természetesen nem szó szerint, mivel sörényem is van 🙂 ), ami pont jó arra, hogy már napi szinten átadják a buszon / villamoson a helyet a férfiak és nők is!
Amit a hasról még tudni kell, hogy mindenki fogdozni fogja. Már akkor böködik, amikor te még csak úgy érzed, dagi lettél, és nem terhes. Az embereknek fura, neked is fura, de tény, ami tény, van benned egy lény, ami ki fog törni és te ettől boldog leszel. Nem, ha szerencséd van, nem egy alien lesz az. Most még bent van, és ez felfoghatatlan. Ezért kell böködni, fogdosni, hátha kiszól vagy nem tudom. Tényleg nem tudom, miért csinálják és miért hagyom. Egyszer ropit dugtak a köldökömbe, hogy hadd egyen az a szegény gyerek. Aztán meg csodálkozunk, amiért olyan pózban látszik a 3D-s ultrahangfelvételen szerencsétlen magzat, hogy fogja a fejét. Mindezt persze pozitívnak értékelem, mert sokat nevetünk, és mert tudom, hogy kíváncsiak a barátok és bár baromi nehéz egy bizonyos kategóriából átpakolniuk az anya (komoly fapofával mondd ki a szót és érzed a benne rejlő komolyságot, felelősséget, és mindent tudást, ami nyilván én nem vagyok) szerepbe. De szeretem, ha fogdosnak, mert foglalkoznak velem, érdeklem őket és ez jó. Még ha ez a mondat furcsán is hangzik 🙂
Természetesen az az idő is eljön, amikor valóban távol állok majd a szexi kismama képétől, mert alacsony vagyok és óriás bálna lesz a hasam helyén. De ez még odébb van, addig még van idő egy-két trükköt bevetni, hogy ez se legyen elviselhetetlen. Anyukám ötlete volt, hogy vegyek ilyen baba-mama olajat, ami direkt arra van, hogy kenegesd a szinte napról napra növekvő kis tested, és elkerüld a terhességi csíkok kialakulását. Nemcsak a hasadat, hanem a combodat, fenekedet, akár a melledet is kenegetheted vele, hátha jó. Bizonyíték egyelőre nincs, de olyan csíkom se, ami eddig ne lett volna. Szóval ártani nem árt. És persze tök jó simizni vele a kis tökit, na meg a masszírozás sem utolsó, még ha magadnak csinálod is. Amit sehol nem olvasol, és elkerülni sem tudod, az viszont a fájdalom. Mert az kérem szépen, hölgyeim, van, hiszen óriásira nő a pocak, ami azt jelenti, hogy az izmoknak, ízületeknek is nyúlniuk kell. Ez okozhat némi görcsszerű, vagy húzódás szerű érzést, főleg az elején. Mínusz, de el kell viselni. Később majd valószínűleg nagyobb gondot fog jelenteni, hogy nehéz.
Ami nagyon elcseszi a terhességet, az a fejfájás. Sosem voltam az a fejfájós típus, ha ritkán, de nagyon fájt, akkor egy akármilyen fájdalomcsillapítótól fél óra alatt el is múlt. Töhötöm azonban úgy döntött, meg kell tapasztalnom, mi is az igazi fájdalom, hogy felkészülhessek érkezésére. Tompa, de érezhető kellemetlen sajgás hetente többször van, és általában hétvégén, amikor fetrengenék egész nap békésen, olyan iszonyatos, elviselhetetlen, egész fejet beterítő fájdalom tör rám, ami első alkalommal egész napos hányást is eredményezett. Nagyon rossz és néha úgy érzem, elmulaszthatatlan, főleg, hogy terhesen nem lehet akármilyen gyógyszereket bekapkodni. Amúgy sem érdemes, de még az az alkalmanként egy Algopyrin, vagy Algoflex is tilos. Helyette alkalmazható fájdalomcsillapító a Panadol, a sok folyadék fogyasztása, borogatás, mozgás, mondjuk egy jó kis séta és egyéb házi praktikák, illetve, amit az orvos tanácsol. Észrevételem szerint a kis babom nem szeret egy helyben, főleg fekve ázni a kis medencéjében, és ezt jelzi az iszonytató fejfájással. Ha tevékenyen töltöm a napot, akkor kevésbé fordul elő az éles fájdalom.
És ha már ott tartunk, mi tilos: alap a cigaretta és az alkohol, bár egy pohár bor időnként, vagy a nyári 40 fokban elfogyasztott korsó sör állítólag jótékony hatású is lehet. A cigit egyből letettem, amikor kiderült, hogy terhes vagyok, viszont néha hiányzik. Nem remegek, de a mozdulatsor, és a többi hülyeség, amit a dohányzók emlegetnek, mikor próbálnak leszokni, valóban jól esne néha. Viszont mindenkin érzem, hogy milyen cigarettaszagú bagózás után. Nem oké. Az alkohollal nehezebb a helyzet, mert az elején több olyan alkalom is volt, amikor kifogást kellett találnom, miért nem iszok a barátokkal, vagy éppen alkoholmentes sörrel lazítok. Most hogy tudják, nem valószínű, hogy hívnak bárhova is, ezért néha én kezdeményezem a meló utáni csevegést egy kocsmában, aztán majd lassan megszokom, hogy kimaradok ezekből 🙁 Ezt az oldalát nézve a dolognak egy óriási mínusz pont jár az „elvonónak”, de természetesen ez sem tekinthető áldozatnak egy kis csodáért cserébe. És még a kemény drogok felé is fordulhatok, arról még senki nem mondta, hogy terhesen ne csináljam 😀
Összességében tehát az én terhességem eddigi változásai vagy pozitív irányba tartottak, vagy annyira elhanyagolható a negatív oldaluk, hogy azt gondolom, tök jó terhesnek lenni. Most azt várom, hogy érezhetően rugdosson a kis tökös, ami szintén jó dolog. Alapvetően minden félelmünkkel és rossz érzésünkkel együtt is élvezni kell a terhességet, pozitívnak kell lenni, odafigyelni magunkra és akkor jó eséllyel klafa 9 hónapunk lesz, mielőtt új főnököt kapunk egy új, full-time (értsd heti hét nap 0-24 óra) job keretén belül.