Tetoválás a 13. hétben

Igen, ez nem egy általános, mindennapi probléma a kismamák körében, én azonban elég makacs nőszemély vagyok és amit a fejembe veszek, azt meg akarom szerezni. Akárcsak a szóban forgó tetoválást, melyet már nagyon régóta tervezek.

Pontosabban kettő tetoválásra szóltak a terveim, melyből egy meg is valósult. Az egyik egy szimpla szimbólum kicsit kicsicsázva a csuklómon, melyet egy nagyon ügyes tetováló csaj rajzolt meg és készített el a minimál elképzelésemből kiindulva.

tetkóm

 

phoenix-tattoo-9 (1)A másik, mely most már az én fejemben is kétségekbe ütközik, a derekamra tervezett főnix madár lenne. Erre azonban már kevesebb a bátorságom, és ahogy telik az idő és Töhötöm egyre nő, úgy hátrálok meg. Pedig nagyon szeretném, és tudom, hogy később már nem lesz lehetőségem rá egy jó darabig, legalábbis nem ezen fog kattogni az agyam. És hogy egyáltalán hogy merek ilyet tenni terhes létemre? A válasz nagyon egyszerű: orvosi ellenjavallat hiányában örömmel. 

A tetoválás konkrét terve már akkor megszületett, amikor még Töhötöm gondolatban sem volt. A „Jövő héten akkor elmegyünk megcsináltatni a tetkókat?” kérdést azonban már akkor tette fel kis barátom, amikor én tudtam, hogy terhes vagyok, ő viszont nem. Szerencsém volt, hogy tudtam annyival húzni a biztos válasz adását, hogy azt kamuztam, megbeszélem a férjemmel, mit szólna hozzá. Ő ugyanis nem nagyon rajong testünk ilyen jellegű díszítéséért, ugyanakkor nem nagyon hiszem, hogy bármivel is le tudna beszélni, ha nagyon akarok valamit. És szerintem ezt a barátaim is tudják, csak akkor valamiért mégis működött ez a kamuszöveg.

Így volt időm megkérdezni nőgyógyászomat, akinek szinte szégyellve adtam elő terveimet, és szinte a szájába akartam adni, hogy nem ajánlja. Meglepetésemre és gondolom mindenki máséra is, azt a választ kaptam, hogy nincs ellenjavallat. Azt az információt kaptam, hogy nyugodtan csináltassak, mert a festék nem jut be az erekbe, így kárt nem tud tenni, ami veszély fennáll, pl.: fertőzésveszély, az pedig független a terhességemtől és erre minden tetováltatni vágyónak oda kell figyelnie. És persze ne a hasamra csináltassam, mert az csúnya lesz, ha nő és megnyúlik a tetkó!

Így bátran belevágtam a csuklóra készült tetkóba, viszont a nagyobb projekttől most egy kicsit meghátráltam. Jó lenne azt is letudni minél előbb, de már zümmögnek gondolatok a fejemben arról, hogy az a fájdalom, ami mondjuk elhanyagolható a szüléshez képest például, mennyire érződik a magzatnál és mennyire kellemetlen neki. Nyilván nem a legjobb élmény, de azt is gondolom, hogy nem is a legszörnyűbb. Lehet eleve szarik rá, hogy anyu derekánál zümmög valami, és a segglyuka ettől teljesen össze van szorítva (na jó, ennyire nem fájdalmas a dolog). A fene tudja. 

Minden esetre, meg kell állapítanom, hogy a világunk igencsak maradi és bár egy tetoválás nem új keletű dolog, még mindig vannak olyan aspektusai, melyek már nem számítanak tabunak, de téves információk alapján ítéljük negatívnak. Ami pedig Töhötömöt illeti, büszkén fogom mutatni neki az emléket, ami már hozzá is kötődik, hiszen akkor készült, amikor ő már a pocakomban volt. És azt is remélem, hogy büszke lesz, amiért mindenki félelme ellenére bátor voltam, és remélem, ő is mindig bátor lesz, vállalja a vállalható kockázatokat a siker érdekében, még akkor is ha csak egy kis testfestésről van szó.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük