Védőnő 2.0

A költözéssel védőnő váltás is jár, mivel őt nem választod, hanem van, ott, ahol laksz. Közel. Így mindenkinek jó. De főleg neki. Ennek csak azért nem örültem, mert így még egyszer át kellett élnem a “Vajon normális lesz-e, biztos nem, de ne legyenek előítéleteim” érzést. Végül nem is lett olyan rossz.

Az új védőnéni is kedves és aranyos, de a beszéddel neki is problémái vannak. Nagyon gyorsan, és kicsit úgy érzem, akcentussal beszél, így olyan, mintha barátnőm anyukájával beszélgetnék. Ő orosz…Ezt leszámítva tényleg jó fejnek tűnik a néni, ami már tegnap kiderült, amikor én látogattam meg. Elmondta, hogy minek kell meglennie, milyen vizsgálat van most, mindenre mondtam, hogy pipa. Aztán mondta, hogy a házban van egy másik nő az 1/8-ban, mondtam, hogy igen, ő a szomszéd, ő is terhes, mire kiderült, már nem. Ez csak azért jó hír, mert vagy baromi jó a kölök és soha nem sír (kötve kétlem, tesó), vagy nagyon jól fogják a hangot a falak. Szóval, hozzá jön, úgyhogy akkor lehet benéz hozzám is. Oké, akkor elmondom neki, hogy van 3 vadállat, ne az ajtóban érje a sokk. Erre kiderült, hogy a nyomorult nemhogy állatbarát, de macskabuzi, neki is van, és szerinte a macska a világ közepe. Remek!

Mai látogatása során is kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk. A cicák, főleg Fricike egyből levették a lábáról, nagy nehezen azért sikerült megmutatnom a gyerekszobát és abban maradtunk, hogy az teljesen oké, ha a cicák nem mennek a gyerekszobába, amikor meg együtt vannak, akkor nem hagyom – idézem – “a gyerekeket a kicsi babával felügyelet nélkül”. Szóval a nő ugyanolyan bolond, mint mi, de a gyerekneveléshez adott tippjei fedik az általam tervezett és elképzelt rendszert. Azaz: legyen napirend, ne legyen teljesen csönd, ne legyek mindig szem előtt a gyereknek, tanuljon meg egyedül is elnézelődni, “játszani”, aludjon világosban is, tehát olyanokat szokjon meg, amik később mindenkinek könnyebbé teszi az életet. Merthogy azt szokja meg, amit megszoktatunk vele. Egy kanapét vagy fotelágyat javasolt még a gyerekszobába, hogy éjjel le tudjak oda dőlni, de valójában inkább az én kényelmem miatt, hogy ne legyek túl messze a kölöktől, illetve hogy azért néha apuka is tudjon aludni éjjel. És csak pár hétig, később, ha már átalussza az éjszakát (nem apuka, hanem a puja), akkor ott alszok, ahol akarok.

Összességében tetszett a hozzáállása a dolgokhoz, és még azt is mondta, hogy nagyon rendes gyereket érdemlek – valószínűleg elbűvölte a csodás kisugárzásom -, úgyhogy őt kedvelem. Szívesem veszem a tanácsait, mert valószínűleg nem fog olyat javasolni, ami teljes ellentétben áll a gyereknevelésről alkotott felfogásommal / elképzelésemmel. Elégedett vagyok hát, és jó érzés, hogy tényleg van még egy valaki, akiben bízhatok és segítségemre lesz ebben a kalandban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük