Nyaralás egy 5 évessel – Hajónapló: első nap

Nem gondoltam volna, hogy idén egy külföldi nyaralásra kell készülnöm, de ha van egy jóbarát, akkor minden lehetséges. Így esett, hogy egy hétig élvezhettük az alanyai Pegasos Royal & Resort vendéglátását.

Az utazást cakumpakli a Kartago Toursnál foglaltuk, ahol nagyon kedves kiszolgálásban és tájékoztatásban volt részünk. A szállodát már kinéztük, de nyitottak voltunk egyéb lehetőségekre, főleg, mikor az utazásszervező közölte, hogy a reptéri transzferre kb. 3 órát számoljunk. Térkép szerint ennyire nem tűnt hosszúnak az út, de azt tudtuk, hogy útközben végig szállodák sorakoznak, ahol a többi utasokat majd kitesszük, illetve lesz egy 20-30 perces pihenő is közben. Más szálloda azonban leírás és képek alapján nem nyújtotta azt, amit mi kerestünk, de legalább a reptérhez való közelsége miatt drágább lett volna. Így maradt a Pegasos.

Az egyik leghasznosabb, ami az utazási irodában kiderült, hogy mivel Márk édesapja nem utazik velünk, szükség van egy szülők által aláírt, két tanús hozzájárulásra, lehetőleg angol nyelven (is), hogy ellenőrzés során ne legyen kellemetlenség abból, hogy vajon törvényesen viszi-e a szülő a gyereket más országba. Ez amúgy bármilyen formátumban megtalálható, de ha csak simán ráguglizol, tutira találsz megfelelőt. Csak egy 10 példányt töltöttünk ki, hogy bármi esetére is legyen nálunk elég, persze sehol nem kérték. Ettől függetlenül abszolút jó ötletnek tartom, hogy ilyen esetekre az ember ezzel is készüljön.

A másik meglepetés számomra Márk útlevele volt, amit 2 évesen csináltattunk, és pont lejárt, mivel csak 3 évre érvényes. Tök logikus egy kisgyereknél, de ezt is az utazásszervező vette észre. Szerencsére bőven időben voltunk egy új készíttetéséhez, azonban jó tudni, hogy ennek intézéséhez is kell mindkét szülő.

Amit három éve – amikor szintén Törökországban nyaraltunk, és éppen puccs zajlott Isztambulban – több, mint indokolt volt, most eszembe sem jutott, de mindenképpen javaslom: bárhová is utazunk, érdemes regisztrálni a külügyminisztérium honlapján, akár ügyfélkapun keresztül is be lehet lépni. A nyaralás idejét, helyszínét és elérhetőségeinket kell megadni, illetve az utazás részleteit, mely alapján bizonyos helyzetekben ránk találhatnak külföldön, ha bármi baj történne. Legalábbis tudják merre induljanak, ha keresni kell.

Ezek után már csak az indulást vártuk. Hétfőn délután 4-kor indult a repülő, ami miatt nem aggódtam nagyon, de azért kíváncsian vártam az utat. Márk már repült két évesen, de arra nyilván nem emlékezett, viszont a repülők nagyon is izgatták a fantáziáját már jó ideje. Így inkább arra készültünk, mennyire fog tetszeni neki. Azért tableten pár mese be lett készítve és jól is jött arra a két és fél órára. Kb. már 2 hónappal előtte összeírtuk, beszereztük, újra átnéztük, hogy mi is kellhet egy nyaraláshoz, a pakolás mégis majdnem félrecsúszott, de még időben sikerült kilogisztikázni, hogy mi hol mikor kinél legyen. Mindebből a repülés előtt a legfontosabb a Prevomit, ami a vény nélküli Deadalon(etta) gyerekeknek. Tökéletes megoldás volt, hogy a beszállásra várakozás másfél órája alatt Márk elszopogassa. Nem is volt semmi baj a repcsin, vidám izgalommal szálltunk fel, csak a leszállás viselte meg jobban a kis fülét.

A csomagok viszonylag hamar megkerültek, így még vártunk picit a transzferbusz indulására. Az a 3 óra valójában talán kettő sem volt, és bár volt olyan reményem, hogy Márk elalszik a repülőn, végül a busz ringatta el. Valóban volt egy kis pihenő útközben, de szállodánál csak egyszer álltunk meg, mielőtt mi kiszálltunk. Ilyen szempontból az utazási irodai szervezés hibátlan volt, bár a kis idegenvezető, aki jött velünk és megosztott néhány alapinfót az ott tartózkodásról és az országról, még magyarul is nehezen szedte össze a gondolatait.

Kb. fél 10 felé érkeztünk a szállodába, ahol mosolyogva fogadtak a recepciónál, még szendvicset is kaptunk és egy ígéretet, hogy a midnight soup kb. egy óra múlva fogyasztható 🙂

Természetesen még aznap éjjel körbejártuk a szállodát és egy kis éjszakai fürdőzés keretében a lábunkat is megsimogattattuk a tenger hullámaival. Az igazi kalandok azonban másnap következtek.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük