Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyenre vetemedem, de idén ennek is eljött az ideje. Hiszen mivel is kezdhetnénk a karácsonyi hangulat bevezetését, ha nem egy adventi naptárral. Hiszen ki ne akarna minden nap kapni egy csokit, csak mert december van? Én tutira. Valószínűleg szemem fénye is.
Hogy miért gondoltam, hogy nem elég venni neki egy klasszikus naptárat, azt nem tudom, az ötlet azonban megszületett, készíteni kell egy vidám színes valamit, úgyhogy nem volt visszaút. Több ötletet is könnyen elkészíthetőnek találtam, amiket a neten nézegettem, végül emellett döntöttem:
WC papírgurigából, különösebb leírás nélkül elkészíthető még azok számára is, akik legalább annyira kreatívtalanok, mint én. Levágódtam hát a papírboltba, és elmondtam, mit szeretnék. Kaptam is segítséget, így beszereztem 9 féle színű gyűrt papírt kemény 130 Ft-ért darabját, valamint folyékony és stift papírragasztót. Kb. ennyi kellett az elképzeléshez. Annyiban képzeltem el máshogyan a megvalósítást, hogy nem akartam sehova felakasztani a képen látható módon felfűzve, mert az állandó ingerlést jelentene a gyerekeknek. Jobbnak találtam olyan megoldást, amivel elzárhatom a nap nagy részében és elővehetem a kibontás idejére. De haladjunk sorban.
Adott tehát 24 darab WC papír guriga vagy ha nem időben jut eszünkbe, és nem sikerül összegyűjteni, tökéletes hasábokat vagy egyéb formákat tudunk kartonpapírból összeragasztani szigetelőszalaggal. Ja igen, legyen hozzá egy gonosz, bosszúálló macskád, aki alkalmanként úgy dönt, lehugyozza a kanapét, ezért rászoksz, hogy tartasz otthon kartonpapírokat, amivel lefedheted azt, ha hosszabb időre távozol otthonról. Kösz Frici.
Kellenek számokhoz sablonok, ugyanis azt találtam ki, hogy szépen a sablon alapján beragsztózom a gurigákat már becsomagolt állapotban és beleszórom a tavaly vásárolt aranyszínű dekorációs port, ami mellesleg egész életemben kitart, annyi, sőt szerintem majd mellém lehet temetni.
A kiválasztott csokit begyömöszöltem hát a gurigába, majd becsomagoltam a papírba, amit hosszában ragasztottam le a papír két szélénél (belül a folyékony ragasztóval, hogy meg is ragadjon, majd rátekerve a másik szélén a stifttel, hogy ne ázzon át). Aztán jöhet a sablon, folyékony ragasztó, por. Az első öt kicsit lassabban készült el, de aztán már elég jól haladtam.
Szerencsém volt, hogy a kis cukibobo több mint 4 órát aludt, sőt, úgy kellett feleltenem, mikor végeztem, mert elszórakoztam 3 órát simán az egésszel köszönhetően rutintalanságmnak és a kézügyesség teljes hiányának. De aztán meglett mind. Na jó, a 24. nincs, mert a végén elszámoltam a csokikat és a gurigákat, de úgy döntöttem, semmi baj, a 24. egy igazi ajándék lesz, hiszen az úgyis szenteste napjára esik 😀
Felfűzés helyett dobozba gondoltam rakni, és így utólag belátom, könnyebb lett volna egy sima kartondobozt keresni (hidd el, van pár a lakásban), de valamiért a kis ezer éves bőröndünk jutott eszembe, hiszen lezárható elég nagy, de nem veszik el benne a pár kis csomag, úgyhogy csak be kellett fedni csomagolópapírral. Nem tudom, próbáltatok-e már ilyen műveletet végrehajtani, de nem egyszerű, és nem is lett a legszebb, de egyelőre a gyermeket ez annyira nem érdekli, a lényeg, azaz a bőrönd maga és a csúnya színe el van fedve és csodadoboznak tűnik.
Így minden este kotorászunk benne, megkeressük adott napi ajcsit és mehet is a csoki a pofiba. Eddig bejött neki, és én is elégedett vagyok, jövőre talán még ügyesebb és kreatívabb leszek.
